Az eldobható műanyag poharak szokásos anyagai a polipropilén (PP), a polikarbonát (PC), a polietilén-tereftalát (PET), a polisztirol (PS) és a politejsav (PLA).

A műanyag-újrahasznosítási előírások szerint a hőállóság jelentősen eltér az anyagok között: a PP (5. kód) akár 120 fokos hőmérsékletet is elvisel, míg a PET (1. kód) 65 fokig hőálló; A PS (6. kód) ellenáll a hőnek és a hidegnek is, de nem használható mikrohullámú sütőben-. A nyomószilárdság anyagonként is változik; a hagyományos műanyag poharak (például a PP-ből, PS-ből vagy PET-ből készültek) nyomószilárdsága 26 N és 975 N között van, míg a PLA poharak 26 N és 151 N között vannak. Hőszigetelés szempontjából az eldobható papírpoharak általában felülmúlják az eldobható műanyag poharakat; A hullámkarton és a duplafalú üreges papírpoharak nyújtják a legjobb szigetelést, felületi hőmérsékletük több mint 20 fokkal eltér a szabványos PE{15}}bélésű műanyag poharaktól.

Egyes "lebontható"ként forgalmazott eldobható poharak nem bomlanak le teljesen,-ami 0%-bomlási arányt mutat az ipari komposztálási körülményeket szimuláló tesztekben, a nem-lebomló PP műanyag miatt. A tesztek azt mutatják, hogy a PS, PET vagy PLA csésze mintákban nem észleltek mikroműanyag migrációt kétórás forrásban lévő vízbe merítés után. Egyes nem szabványos termékek kockázatot jelentenek a káros anyagok túlzott mennyisége miatt; például a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) által a 2B csoportba tartozó "valószínűleg rákkeltő anyagként" osztályozott 3-klór-1,2-propándiol mennyiségét mutatták ki bizonyos termékekben.

A műanyag poharaknak meg kell felelniük az olyan szabványoknak, mint az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő műanyag anyagokra és tárgyakra vonatkozó nemzeti élelmiszerbiztonsági szabvány* (GB 4806.7) és a *műanyag ivópoharak* (QB/T 4049); A meg nem felelés gyakori területei közé tartozik a tömítés integritása és az ütésállóság.